Cím: Itthon vagy budapesten? Ízelítő középiskolások számára kiírt pályázatunkból
Bevezető:


 Tágra zárt szemekkel


Rab Dorina novellájában egy esti munkába induló fiatal útját írja le. Hőse olyan figura, aki gondolatban bár pontosan érzékeli az éjszakai élet betegségeit, visszataszító jelenségeit, a gyakorlatban mégis részese lesz és nem tesz ellene.  
 

Szöveg:

 „A felismerés, hogy eggyé vált a rideg, idegen, szenvtelen felfogással, ami a markában tartotta és szorongatta Budapestet, szinte fojtogatta őt.” Egy cselekvőképtelen embertípust testesít meg, aki maga is szenved ettől. Aki nem tud változtatni közvetlen környezetén és ezért elfogadóan viszonyul saját létezésének szűk kereteihez. És aki ezért elsősorban a külsőségekben próbál kommunikálni valamit magáról a világnak, amitől rettenetes fél is egyszerre. „Az az érzés kerítette hatalmába, hogy ismét túl sok mindent mutatott meg magából a külvilágnak; s ehhez egyetlen, figyelmetlen pillantás is elég volt.” Ugyanakkor az sem derül ki pontosan, nőről vagy férfiról van-e szó? És novellájának is talán ez a legfontosabb kérdése: mennyiben általános ez a nemtelen, arctalan, akarat nélküli figura? Mennyiben fakad ebből életkörülményeink minősége? Ha tudjuk mi a baj, miért nem teszünk ellene?